Hogy Kissomlyót mikor alapították, arról természetesen fogalmunk sincs. Azt sem tudjuk, hogy kik alapították, lehettek szlávok, avarok, magyarok. Azt tudjuk csupán, hogy a települést először 1309-ben említi először ismert irat.
Azt tudjuk, hogy a honfoglaló magyarok érkezésekor a Kárpát-medence lakott volt, szláv és avar elszórt népesség lakta. Később ezek a népek beolvadtak a magyarságba. De lehetett-e itt település a magyarok előtt? A közeli Somlón már a rómaiak is termeltek szőlőt és készítettek bort. Ez a szőlőkultúra a Honfoglalásig biztosan fennmaradt. A Somló akkor olyan értékes területnek számított, hogy az államalapítás idején egyenesen István király tulajdona volt.
Ha a Somlón termeltek szőlőt, illetve ennek okán értékes területnek számított, feltételezhetjük, hogy a Kis-Somlyó is feltűnt a korai korok embereinek. Mai tudásunk szerint annyit tudunk, hogy Kissomlyó korábban a hegy keleti lábánál, arra vélhetően részben felhúzódva terült el, valahol a mai temető környékén. Márpedig az is valószínű, hogy a fekvésnek köze lehetett a hegyen folyó szőlőtermeléshez is. Nos, ha már az itt élő szlávok vagy avarok művelték a hegy lankáit, akkor az is valószínűnek tűnik, hogy a magyarok érkezésekor már kis-somlyói borral fogadták őket az ős Kissomlyón. Persze mindez csupán spekuláció. Feltehetőenvolt köze a településhez a királyi letelepítéseknek is. A közeli karakói várispánság várjobbágyait a környéken telepítették le, vélhetően Kissomlyó is érintett volt ebben.
Amit biztosan tudunk, hogy a települést először 1309-ben említi a vasvári káptalan egy oklevele1Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. II. 1306-1310. (Budapest–Szeged, 1992.), 355. oldal, 810. oklevél, birtokvásárlás kapcsán. Ez az oklevél két szempontból is értékes nekünk, hiszen egyrészt a falu nevének első említése, ami tartalmazza a birtokbejárás leírását (és először említi a Szent Miklós nevére szentelt templomot), másrészt a vevő az a Köcski Sándor, aki a következő 19 évben az ország egyik legnagyobb méltóságává emelkedett.
Ez az 1309-es oklevél teszi aztán mulatságossá azt a Sumuló nevet is, amit hosszú ideig gondoltak egy 1319-es, félreértett oklevél alapján első névemlítésnek. A vasvári káptalan oklevele leírja, hogy Köcski (kuchk-i) Sándor fia Sándor 32 márkáért megvásárolja Hethysomlyai Imre István és Mihály fiától Hegesumlia (Kissomlyó), Hege (Egyházashetye) és Peresteghalia (Hosszúpereszteg) birtokaikat. A határjárás említi tehát a templomot és a Somlio hegyet is. Azt az oklevelet 1327-ben, tehát amikor Köcski Sándor már országos méltóság volt, megerősíti Károly király privilégiuma is. Ez nekem elég bizonyíték.
Ha megvizsgáljuk a Sumulóval foglalkozó oklevél2Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.), 153. oldal, 383. oklevél tartalmát, az még messzebb visz minket attól, hogy ezt Kissomlyó elődjének fogadjuk el. Egyrészt, ez egy záloglevél, miszerint Köcski Sándor zálogba veszi ezt a Sumuló nevű, korábban Kissomlyóval azonosított birtokot. De pont ő miért vette volna zálogba azt, ami már az övé volt? Van itt persze más is. Az oklevél szerint a birtok egy domb mellett, két út között fekszik. Nos, ha Kissomlyó valóban ott feküdt korábban, ahol sejtjük, ti. a hegy keleti oldalán, arra részben felhúzódva, akkor nem fekhetett két út között. Az ütőlap szerintem azonban az, hogy az oklevél szerint Sumulo birtok Köcsk birtok oldalán, tehát mellette fekszik. Márpedig mellette semmiképpen sem fekhetett Kissomlyó, hiszen a két falu között ott van a Kis-Somlyó!
Köcski Sándor 1328-ban meghalt. Halála után özvegye 100 márka kielégítést kapott és özvegyi szállásául választhatott jószágaiból egyet. Birtokait fiára, Györgyre és unokatestvérére, Köcski Kacsó (Kachow) Miklósra hagyta.
