Kissomlyó történetében Köcski Sándor volt az első olyan személyiség, aki saját korának meghatározó alakja volt. Károly Róbert hadvezére, majd harmadik országbírója, Kissomlyó első ismert okleveles említése is az ő nevéhez kapcsolódik.
(?) – 1328
A Köcskiek a Héder nemzetség egyik, kevésbé módos szárnyához tartoztak, ahogyan arra címerük is utal. Sándor fia Sándor azonban nem halad a nemzetség németújvári és kőszegi ágával, ő az új uralkodóház és Károly király mellett kötelezi el magát. Hiszen hogy lehetett abban a korban érvényesülni? Be kellett állni az uralkodó mellé és harcolni a hatalmaskodó, királyellenes főurak ellen, vagy fordítva, az Anjou-kor elején nagy hatalommal rendelkező „ellenzék” közé állni és küzdeni a király ellen. A Héder nemzetség egyértelműen az utóbbi, királyellenes oldalhoz tartozott – a Köcskiek (akkor még Kuchk) kivételével. De ne szaladjunk ennyire előre.
Köcsk is régi falu, 1237-es az első írásos emlék róla. Kissomlyótól északra, a Kis-Somlyó és a Ság-hegy között fekszik. A 14. század elején a Héder nemzetség legkeletibb ágacskájához tartozott, feltehetően állt ott egy jelentősebb udvarház és néhány jobbágytelek.
Erről a faluról vette előnevét hősünk, akinek írásos feltűnését valamennyi forrás 1310 utánra teszi. De mi tudjuk, hogy először 1309-ben említi nevét oklevél, amit a vasvári káptalan adott ki és ami arról szól, hogy Imre fia István és Mihály eladják neki három birtokukat, amelyek egyike Kissomlyó. Azt tehát sejthetjük, hogy a Köcskieknek már Sándor felemelkedése előtt is volt miből birtokokat vásárolni.
Ha vélhetően nem is a kissomlyó birtokvásárlás adja hozzá a lökést, de Köcski Sándor karrierje ezután indul be. A kissomlyói birtokszerzés évében tesz hűségesküt Károly Róbertnek, majd a következő években, a Kanizsaiak őseivel, a szintén a király pártjára álló Osl nemzetség tagjaival együtt a nyugati tartományurak elleni harcba áll bele. Közben nővére a nádasdi nemzetségbe megy férjhez Gelsei Lászlóhoz, akiket az 1310-es évek közepén a „gelsei hatalmaskodás” néven elhíresült eset során Kőszegi II. László bosszúból lemészároltat.
Köcski Sándor 1318-ban már mint szentmártoni (Pannonhalma) kapitány szerepel és birtokokat kap Sopron és Győr vármegyékben. 1319-ben a szerb király betör a macsói bánságba, ahová a király Gutkeled Miklós soproni ispánnal Köcskit is elküldi. A királypárti sereg sikerrel visszavette Macsó várát, ahol Köcski megsebesül. Mindenesetre visszafelé a királyi csapatok több várat el-, illetve visszahódítottak a Kőszegiektől, köztük Kanizsát és Kőszeget is.
A király Köcski Sándort 1322-ben Frigyes osztrák herceg segítségére küldte, aki a német császári címért indult hadba. Bár a passaui csatában a Frigyes-pártiak vereséget szenvedtek, Köcski hősiességéért a királytól további birtokokat kapott.
Károly Róbert 1324 őszén nevezi ki országbírónak, amely címet Köcski, mint „Sándor ispán” viselte. Ezt a tisztséget haláláig, négy évig viselte, 141 oklevél maradt utána ebből a korból. Országos méltósággá emelkedése idején további birtokokkal gyarapodott. 1326-ban a Kőszegiek elleni újabb hadjáratban elfoglalta Sárvár és Németújvár várait, valamint a két kőszegi várat, továbbá elérte Kőszegi II. László megtérését a király pártjára. Érdemeiért Sárvár várnagyának és Vas vármegye ispánjának nevezte ki a király.
Hátralevő életében további birtokokat szerzett, illetve a király megerősítette korábbi birtokszerzéseit 1327-ben. A megerősítések között két oklevélben is szerepel a kissomlyói birtokszerzés ténye.
Halála idejét pontosan nem ismerjük. Annyit tudunk, hogy 1328 januárjában még ő volt az országbíró, de február 19-én már nem. Birtokai egy részét még halála előtt nővére lányának adományozta, a megmaradó vagyont pedig fia és Miklós nevű unokatestvére kapta. Egy 1337-ben, a vasvári káptalan előtt kelt oklevél szerint Kissomlyó a Mikouch család tulajdonába került.
Köcski Sándor Kemenesalja 14. századi történetének legjelentősebb alakja volt, Kissomlyó ura 1309 után. Mára oly mértékben elfelejtettük nevét, hogy Kemenesalján a celldömölki könyvtár egy terme viseli csupán nevét.
