Kissomlyó egyik legszebb és legrégibb legendája, hogy IV. Béla király a tatárok elöli menekülés során megpihent a Kis-Somlyó hegy csúcsa mellett található sziklánál és ott megpihent. Ezt a követ azóta Királykőnek hívjuk.
A történetnek természetesen nincs írásos bizonyítéka. Nem tudhatjuk tehát biztosan, hogy valóban járt-e itt a magyar király, azt sem, hogy ha járt, akkor ez mikor történt pontosan. Vannak közvetlen bizonyítékok, amelyek arra utalnak, hogy járhatott itt, de ezek inkább csak erősítik a legendát, mint bizonyítják.
IV. Béla trónra kerülését megelőzően nem sokkal készült el az Aranybulla 1222-ben. Ez alapjaiban erősítette meg a magyar feudális társadalmat, kiterjesztette a hatalom gyakorlását a serviensekre is, birtokokat adományozott, amelyekkel meg kívánta nyerni a főurak támogatását. II. András 1235-ös halálát követően az addig társuralkodó fia, Béla került a trónra, aki ellenezte apja politikáját. Visszavett sok adományozott birtokot, szigorú fegyelmet és hűséget követelt meg az uraktól. Miután ez erős ellenállást váltott ki, óvatosabb lett, próbálta a közte és az urak közti ellentétet csökkenteni. Közben Julianus barát visszatért Keletről és hozta a tatár veszedelem hírét. IV. Béla a hír hallatára is döntött úgy, hogy behívta és befogadta a kunokat, számítva azok fegyvereire is a tatárok elleni védekezésben. A kunok megjelenése azonban sokakat zavart, majd miután elfogott tatárok között kun harcosokat is találtak, sokak ellenük fordultak, majd Budán a felizgatott tömeg megölte Kötönyt, a kunok vezérét. Ezután a kun sereg kivonult az országból, végigpusztítva azt. A magyar király egyedül maradt.
A tatár horda 1241 tavaszán tört Magyarországra. Ahol elhaladtak, ott pusztítás és öldöklés kísérte útjukat. 1241. április 11-én csapott össze a magyar sereg a mongolokkal. A magyarok létszembeli hátránya és a vezetési hibák miatt a csata mészárlásba torkollt. A magyar vezetők jelentős része meghalt, Kálmán herceg, IV. Béla öccse megsebesült, majd ebbe bele is halt. A királyt testőrsége mentette ki.
A muhi csata után a tatár sereg védelem nélküli országot kapott az ölébe, amit végigraboltak, a lakosságot pedig lemészárolták. A király Pozsonyba menekült, ahonnan II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg Hainburg várába hívta. Ott a herceg foglyul ejtette Bélát, majd jelentős váltságdíj és három megye átadása után szabadon engedte. Ezt követően indult a király és kísérete Horvátország felé. Hogy ez pontosan mikor volt, nem tudjuk. Feltehetően 1241 őszén, hiszen IV. Béla 1242 tavaszán már Zágrábban keltezi okleveleit.
Hogy kerülhetett IV. Béla a Kis-Somlyó hegy tetejére? Hainburg Pozsonytól nem messze, a Duna mellett fekszik. A magyar király innen Zágráb felé osztrák területeken, Graz felé mehetett, vagy a Fertő-tó felé, majd onnan le délre, Sopron és Vas vármegyéket érintve. Értelemszerűnek tűnik, hogy nem korábbi fogvatartójának országán, hanem az akkor tatármentes magyar megyéken keresztül igyekezett délre. Ezen az útvonalon juthatott Kemenesaljára és a Kis-Somlyó tetejére. Innen Zalán keresztül Zágrábba ment, majd 1242 tavaszán Spalatóba (Split), onnan pedig Trau (Trogir) várába menekült és maradt ott a tatár sereg váratlan kivonulásáig.
IV. Béla politikája alapjaiban változott meg a tatárjárás után, az a történet azonban már nem tartozik a mi Királykövünk legendájához.
Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy járt-e IV. Béla a Királykőnél, vagy sem. Számunkra marad a szép legenda és a büszkeség, hogy Kissomlyó lassan 800 éve segítette a magyar királyt.
A Királykő környezete az elmúlt években megszépült, kiváló kirándulási lehetőség. A kőtől nem messze található a hegy legmagasabb pontja, ahonnan fenséges kilátás tárul a kiránduló elé. Kemenesalja, a Ság-hegy és a Somló látképe.
