Berzsenyi Dániel kapcsolata Kissomlyóval nem feltétlenül tartozik az irodalomtörténet kutatási témái közé. Pedig kapcsolata a faluval és az evangélikus gyülekezettel több szálon is fontos volt életében.
1776. május 7., Egyházashetye – 1836. február 24., Nikla
Berzsenyi ifjúkora
Berzsenyi Dániel hetyei középnemesi családba születik az artikuláris időkben (szülőháza ma emlékmúzeum), Nemesdömölkön keresztelik, evangélikus hitben. Komor, jogász végzettségű, de gazdálkodó apja árnyéka csak részben tette borússá gyermekkorát. A Kis-Somlyó alatti rétek, erdők, folyóvizek mind-mind megannyi élménnyel gazdagították. Pedig beteges és gyenge fiú volt. Mint majd látni fogjuk, később megerősödik, sőt…
Korai iskoláztatásáról nem áll rendelkezésünkre adat. Németh László 1938-ban megjelent Berzsenyi könyvében furcsállja, hogy apja nem iskoláztatta, így összegzi véleményét a tárgyban: „Berzsenyi első nevelői (ha nem csalódunk) a testvértelenség, a sok szabad idő s egy komor apa voltak”. Első adatunk taníttatásáról már kissomlyói. 1788-ban kerül a soproni Líceumba, a dunántúli evangélikusok máig működő iskolájába. De ahhoz, hogy oda felvegyék, igazolni kellett, hogy eléggé iskolázott ahhoz, hogy ott megállja a helyét. Akkoriban nem volt kötelező nyolc általános iskolai osztály, ami után mehetett egy gyerek továbbtanulni. A 12 éves fiú iskolázottságát Polgár István kissomlyó evangélikus tanító igazolta.
Utóbbi kapcsán sokan úgy gondolják, hogy Dani úrfi Kissomlyóra járt iskolába. Ez azonban eléggé valószínűtlen. Egyrészt a hetyei Berzsenyi-kúria és a kissomlyói iskola közötti távolság 13 kilométernél is több oda-vissza, másrészt a kissomlyó iskola tanulói társadalmi helyzetüket tekintve jóval a Berzsenyik alatt álltak, így valószínűtlen, hogy ő ott nap mint nap megjelent és beült palatáblájával a padba. A másik dolog, ami cáfolni látszik a kissomlyó rendszeres iskolalátogatást, az a korabeli tanítók helyzete. A türelmi rendelet utáni időkben, bár az újjáalakult gyülekezetek azonnal iskolákat alapítottak, a tanítók még nem állandó, megválasztott és rendszeres jövedelmet húzó személyek voltak. A soproni Líceumból fogadtak idősebb diákokat, akik házsoron tartattak, tehát kosztot és kvártélyt kaptak. Ilyen volt Polgár István is. Ezért könnyen meglehet, hogy a tanító ellátásában a hetyei Berzsenyi család is részt vett, így ő ott rendszeresen megfordult és foglalkozott a fiatal fiúval.
Mint később kiderült, Berzsenyi Dániel nem illett bele a soproni iskola általános rendjébe. Közben nyilván erősödött, emberesedett, erre utal későbbi visszaemlékezése is. Miközben tudjuk az iskola feljegyzéseiből is, hogy sokat járt az alma mater mellé, nem a tanulás volt számára a legfontosabb. Ő maga később így emlékszik az iskolai időkre: „Én egy korúim között legelső magyar tánczos voltam, lovat, embert, asztalt által ugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam, és az én első szeretőm az én karjaim között elalélt.”
Bár ő erről később sem beszélt, Sopronban sok tudást is magába szívott. Két évig előkészítő (donatus) osztályba járt, két évig grammatika, majd újabb két évig szintaxis osztályba járt. Jó előmenetelt tanúsított, hiszen hamar beéri „az oskolai tudományokban rég izzadókat”. Hogy valóban került tudás is a fejébe, bizonyítja, hogy később kiváló latin és német nyelvtudással rendelkezett. Mindazonáltal tanárait kérdéseivel gyakran zavarba hozta és – mint már említettem –, az iskolai előadásokról is gyakran távol maradt.
Problémás tanuló lehetett 1793-ig, amikor apját Mesterházi Nagy János tanár arról tájékoztatja, hogy nem akar iskolába járni, sőt, katonának akar állni. Be is állt, majd onnan egy év elteltével megszökött. Apja nem kegyelmez, 1794 őszén (anyja halála idején) visszaküldi Sopronba és Wietoris rektor felügyeletére bízza. Aki a saját retorikai osztályába veszi fel, noha az előző osztályt sem fejezte be. Nem bírja sokáig, 1795 tavaszán végleg elhagyja a Líceumot.
Vajon tudhatjuk-e, hogy a későbbi nagy költő műveltségét mennyire alapozta meg a soproni iskola? Nyilván, sok tudás került a fejébe renitenskedése ellenére is. A könyvtári nyilvántartások szerint több fontos könyvet kölcsönzött ki és feltehetően olvasott is el. Talán mégis az iskola évkönyvébe beírt, Ovidiustól származó mottója adja meg a soproni évek konklúzióját: „Video meliora proboque, deteriora sequor” – azaz: „Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem”.
A 19 éves ifjú tehát visszatér Kemenesaljára. Felnőtt, megerősödött, nyilván vonzotta a fehércselédek szemét is daliás alakja. Költészetének kezdetét is erre az időre teszik az irodalomtörténészek. Lányok jöttek és mentek, Dani úrfi pedig vélhetően élt a kínálkozó lehetőségekkel. És lehet, ebből lett a baj!
Lili, Lolli, Nini, Ninon, Chloé, Luna, Daphné. Verseiben sorjáznak a női nevek, nyilván nem valódiak. Hogy a nevek mögött egy vagy több lány rejtőzik, nem tudjuk. Vargha Balázs irodalomtörténész 1971-ben egy egyházashetyei Berzsenyi konferencián érdekes hipotézissel állt elő. Eszerint Berzsenyi szerelme, a Nini, Ninon vagy Chloé néven említett lány, a kissomlyó lelkész, Hrabovszky György feleségének kishúga, egy alig serdült gyermeklány. Bizonyítéka nincs, de megerősítésül említi, hogy Berzsenyi Dániel gyors megházasodása ennek a kapcsolatnak a botrányát akarta csillapítani, illetve hogy Berzsenyi Lajos, a költő apja, aki akkor a kissomlyói evangélikus gyülekezet felügyelője volt, hirtelen, egy Hrabovszky prédikáció után azonnal, az istentisztelet után, lemondott.
Hogy Hrabovszky miről prédikált akkor, azt tudjuk. Az úri osztályok elkülönülését kárhoztatta, hogy azok nem törődnek a szegényebb rétegekkel. Vargha szerint ez a prédikáció utalt Dani úrfi botrányára is. Mindenesetre hamarosan Berzsenyi Dániel elveszi másodunokatestvérét, a 16. életévét még nem beöltött Dukai Takács Zsuzsannát.
Vargha Balázs hipotézisét még aznap, ugyanott, Merényi Oszkár részben cáfolta, már amennyiben egy feltételezést lehet cáfolni. Néhány dolog azonban biztos. Hrabovszky egy későbbi levelében azt írta, hogy konfliktusa Berzsenyi Lajossal semmiféle kapcsolatban sincs Dániellel. A másik ellenérv, hogy Berzsenyi Dániel esküvője bár nem Kissomlyón volt, és nem Hrabovszky eskette őket, a templomi szertartáson szerepeltek a Hrabovszky-árvák, a kissomlyói evangélikus árvaház gyerekei.
Dani uraság
Nos, nem tudni, hogy Vargha Balázs elméletét egyszer valaki meg tudja-e erősíteni, az mindenesetre tény, hogy Berzsenyi Dániel 1799-ben megnősült és elhagyta az apai házat. Sömjénbe (ma Kemenessömjén) költözött felesége hozományára és gazdálkodni kezdett.
Milyen volt Berzsenyi házassága? Dukai Takács Zsuzsanna, a gazdag középnemes dukai Takács család sarja volt. Sok jel mutat arra, hogy valóban nem szerelmi házasság volt. A költő maga írja le később, hogy feleségét szándékosan tudatlanságban tartotta, bár az feltehetően azért írni és olvasni tudott. Van feljegyzés arról is, hogy az asszony később jó gazdasszonnyá vált, sokat pörölt férjével például a mértéktelenül égetett gyertyák miatt. Később, amikor már Niklán éltek és Berzsenyi a teleket Sopronban töltötte, az asszony irányította – Berzsenyi leveleiben küldött utasításokat is figyelembe véve – a gazdaságot. Meg kell jegyeznünk, hogy felesége a később Malvina néven hangos sikereket elérő Dukai Takács Judit unokanővére, így Berzsenyi és Takács Judit kapcsolata több volt, mint egyszerű költők közötti kapcsolat.
Berzsenyi Sömjénben a maga ura lehet. Egy apró házban laknak, a gazdaság mérete sem lehetett túl nagy, de megéltek belőle. Sokkal fontosabb a sömjéni évekkel kapcsolatban, hogy akkor fedezi fel benne a költőt Kis János nemesdömölki lelkész, a későbbi püspök, aki maga is foglalkozott irodalommal, sőt, írt és kapcsolatban volt a kor irodalmi életének fő alakjával, Kazinczy Ferenccel.
Ki volt Kis János? Mint oly sokan a kor dunántúli evangélikus lelkészei közül, szintén soproni, licista diák. Soproni tanulmányait 1782-ben kezdte, elvégezte a kilenc évfolyamot. Berzsenyivel feltehetően tehát már Sopronban ismerhették egymást. Kis volt az egyik alapítója a Soproni Magyar Társaságnak, az első hazai diák önképző körnek. Ez időben megelőzi a Reformkort, a magyar nyelv felemelését az államnyelv irányába. Különösen fontos alapítás volt ez az akkor többségében német nyelvű Sopronban. Vannak adatok arra vonatkozóan is, hogy Berzsenyi is tagja volt ennek a közösségnek. Az azonban tény, hogy barátságuk később, Kemenesalján teljesedik ki.
A Nemesdömölktől (ma Celldömölk része) talán egy órányi járóföldre eső Sömjénben élő költő és a dömölki lelkész hamar egymásra találnak. Kis János gyakran fordult meg a sömjéni házban. Egy ilyen látogatás alkalmával a lelkésznek az tűnt fel, hogy Berzsenyi megjelenésére néhány ív papírt tüntet el a fiókban. Később vallotta be, hogy azok verseket tartalmazó papírok voltak, majd Kis kérésére néhány versét át is adta. Mai szóval élve, ez egy fényes karrier kezdete volt.
Kis János a verseket elolvasta, majd továbbította a kor kétségkívül legmeghatározóbb irodalmi alakjának, Kazinczy Ferencnek. Kazinczy lelkesedett a versekért és írásra biztatta Berzsenyit.
Az 1804-es esztendő fontos változást hozott Berzsenyi Dániel életében. Ebben az évben költözik az anyai örökségként kapott niklai (Somogy vármegye) birtokára és kezdi el a később a magyar mezőgazdaság történetében fontos gazdálkodását. Ekkor születik a kemenesaljai közönség számára fontos és szomorú verse, a „Bucsuzas Kemenes-aljától”.
„Messze setétedik már a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet:
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.”
A niklai remete
A következő évek sűrűek voltak számára. Egyrészt kénytelen volt belegörnyedni a munkába, hiszen a francia háborúk megtépázták az ő gazdaságát is (1200 hold föld és 40 hold szőlő), másrészt készült könyvének kiadására. 1808-ban egy kötetnyi verset küld Kazinczynak, 1810-ben Pestre látogat és megismerkedik Kazinczy körével, többek között Kölcseyvel. A találkozástól nem lelkesül fel, sőt! Mint később kiderült, a Kölcseyvel kialakult viszonya tragikusan alakul…
1812-ben Bécsbe utazik, képet készíttet kötetéhez, ami 1813-ban jelenik meg.
A következő évek niklai magányban és gazdálkodással teltek. Birtokait fejlesztette, mintagazdasággá alakította. 1817 februárjában Keszthelyre utazott gróf Festetich György meghívására az első Helikon ünnepségre. Érkezésekor a gróf fedetlen fővel, elé az utcára kilépve fogadta. Ez a legnagyobb tisztelet jele volt.
1817 azonban élete legnagyobb csalódását is meghozta. A Tudományos Gyűjtemény júliusi kiadásában jelent meg Kölcsey Ferenc recenziója, amit ő, de utólag az irodalomtörténet is igazságtalannak ítélt/ítél meg. Kölcsey írásának hatására sok verset már nem írt, de a recenzióra választ igen. Azt azonban a lap nem publikálta és több évi sürgetésére a kéziratot sem kapta vissza. Irodalmi elégtételt csupán a recenzió megjelenése után nyolc évvel kapott. Ekkor megjelenhetett „Észrevételek Kölcsei recenziójára” című írása a Tudományos Gyűjteményben.
Berzsenyi Dániel utolsó évtizedét két tudománynak szentelte. A irodalom és az esztétika tanulmányozásába kezdett, közben tanulmányozta és alkalmazta a mezőgazdasági fejlődés vívmányait. Két könyvet adott ki az irodalom tárgyában, előbb a „A versformákról”, majd a „Kriticai levelek” címmel. 1833-ban jelent meg mezőgazdasági munkásságának összegzése „A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul” címmel.
Tartalmas élet után halt meg 1836. február 24-én Niklán.
