Ez az írás nem egy elfeledett, hanem egy igazán soha nem is ismert kissomlyói huszárt és költőt mutat be. Hegedűs Istvánt egészen véletlenül fedezték fel és örökítették meg emlékét.
Az Életünk című szombathelyi folyóirat 1982/3. számában adott hírt Szombathy Viktor egy érdekes felfedezésről. Egy piros könyvkötőpapírral borított, akkor 136 esztendős kötetről írt, ami hol felbukkant és sokan olvashatták, hol eltűnt és olvasatlan maradt. A könyvben felsődunántúli nyelvjárásban írt, hosszú vers olvasható.
A könyvnek se a címe, se a szerzője nem szerepel a borítóján, a szerző csak a szövegben hívja magát Istvánnak vagy Pistának. Az egyetlen dolog, ami, mint kissomlyói olvasónak különösen fontossá teszi a kötetet, az a benne látható lila körpecsét lenyomata: „Hegyes-Kissomlyói Dal és Olvasóegylet 1880”.
Szerencsénkre a szerző igyekezett kideríteni a hosszú vers szerzőjének nevét és a kötet történetét is!
A könyv 119 lapon át sorolja egy obsitos huszár őrmester kalandos életének eseményeit. Kalandregény, Ferenc király katonájának története, aki megjárta az európai csatatereket. A publikáció szerzőjének dr. Szabolcs András adta kezébe a szigligeti alkotóházban a könyvecskét. A könyvet feltehetően egy selejtezés során kívánták megsemmisíteni, abból a helyzetből mentette ki Lovász Gábor, a tapolcai földhivatal munkatársa diákkorában és őrizte meg a jövőnek.
A versből kiderül, hogy a szerző 1789-ben (egy évvel Berzsenyi Dániel után) kerül a soproni Lícecumba tanulni. Külföldre vágyik és katonának akar állni, hogy szolgálja Ferenc császárt és a magyar hazát. 1792-ben (Berzsenyi előtt egy évvel), 14 éves korában szökik el katonának, hogy aztán hamarosan már külföldön találta magát.
De lássuk, ki is ez a verselő katona. Neve úgy derül ki, hogy a 118. lapon megemlíti, hogy Kissomlyón evangélikus főkurátornak választották. A kissomlyói gyülekezet számadásait egy bizonyos Hegedűs István először 1817-ben írta alá, ugyanő 1822-ben már mint nemes Hegedűs István főkurátor jegyzi magát. Vers egy pontján írja, hogy a harctéren elesett Hegedűs Gábort atyafiságosan, mint testvért gyászolja. A Protestáns Tanügyi Szemle 1936-os számában olvasható, hogy Hegedűs István tanuló 1789 előtt három évet töltött Polgár István tanító keze alatt Kissomlyón, majd Sopronba, a Líceumba került.
A huszároktól 1816-ban szerelt le és jött haza Kissomlyóra. Tehát rá egy évre már főkurátor és több évig viseli ezt a tisztségét. Azért mondott le, mert egyszer 10 forint 90 krajcárt visszafizettettek vele, mert többet költött, mint amire felhatalmazása volt. Ezután költözik Kőszegre, ahol befejezi könyvét. Hogy aztán valamelyik rokon a könyvet 1880-ban a kissomlyói olvasókörnek ajándékozza. 1834. január 28-án, 60 éveskorában halt meg. Magassy Dávid temette Kissomlyón.
A régi Kissomlyóiak emlékezetből, vagy hallomásból tudnak a Hegedűs családról. Az újabbak Varga Ferenc könyvében olvashattak a Hegedűs családról. Kissomlyó egyik legmódosabb famíliája voltak, ővék volt a ma „Kastély”-nak ismert ház. A család utolsó kissomlyói tagját, dr. Hegedűs Jánost kuláknak nyilvánították és bilincsbe verve vitték el, ezután a családtagok is elköltöztek a faluból. Nem nagy bátorság azt gondolni, hogy Hegedűs István is ebből a családból származik.
Hegedűs István saját történetét elmesélő verse az Életünk 1982/3-4. számában jelent meg. Szombathy Viktor írása a 201. oldalon található.
