Kissomlyó első temploma a ma római katolikus Szent Miklós templom. Árpád-kori épület, a Reformáció után sokáig az evangélikusoké volt. Akkoriban torony nélkül.
Érdekes a kissomlyói templomok toronytörténete. Sokáig, 1789-ig egyiknek sem volt tornya. Sőt, 1785-ig templomból is csak egy volt. Mint tudjuk már, a Szent Miklós templomot 1309-ben említi először ismert írásos anyag. Román stílusban épült a később gótikusra, majd barokkra átépített istenháza. Az evangélikusok – miután tőlük a hatalom erővel elvette az első templomot – 1783-ban kezdik építeni, majd 1785-ben szentelik fel új templomukat.
A türelmi rendelet 1781-ben kiadott magyar változata azt írta, hogy ott, ahol legalább száz család az elszegényedés veszélye nélkül képes felépíteni egy „oratóriumot”, annak megépítésére kérhetnek engedélyt. Oratóriumot, ami nem templomot, hanem torony nélküli imaházat jelentett csak. Az új protestáns templomok tehát bejáratukkal nem nézhettek utcára és nem lehetett tornyuk. II. József, a rendelet megalkotója csak 1786-ban engedélyezi, hogy a protestánsok templomot toronnyal építsenek, illetve a már elkészült templomokhoz tornyot ragasszanak. Hogy mi a torony legfontosabb szerepe? Hát, hogy abból hirdesse harang az Úr dicsőségét!
1731-ben az evangélikusoktól nem csupán a templomukat vették el, de a harangozás lehetőségét is. Még halottjaikat sem harangozhatták ki, sőt, azokat csak katolikus pappal temettethették el. Aztán 1785-ben megépül a mai helyén álló új evangélikus templom, torony nélkül, harang nélkül.
Míg a 18. század végén az evangélikusok végre templomot építhettek, a katolikusok – meglehet trompfból – tornyot építettek a Szent Miklós templom elé. Jelentős hitélet a katolikus felekezetnél akkor ugyan nincs, hiszen a faluban katolikusból sincs sok, de összegyűjtik a toronyépítéshez szükséges összeget. A régi templom bejárata elé egy tömzsi barokk torony kerül, ami alatt lehet ma bejutni a templomtérbe. Itt szolgált egy kis harang. Meglehet, ez a körülmény könnyítette meg, hogy az evangélikusok is haranghoz jussanak!
1789-ben jelent meg az a császári rendelet, amely arról rendelkezett, hogy a közösen használt harangokat a az egyik felekezet a másik kárpótlása mellett megszerezhesse. Ez esetünkben 25 forintra rúgott. Kissomlyón így került át a kisharang az evangélikusokhoz. Ez két dolgot jelent. Miután a türelmi rendelet engedélyezte az evangélikusoknak is a szabad vallásgyakorlást, ők is használták a katolikus templom mellett – vélhetően haranglábon – álló harangot. Amikor aztán a katolikus templomhoz tornyot építettek, a katolikus felekezet a toronyba új harangot is öntethetett, így nem volt akadálya annak, hogy az addig használt kisharangot az evangélikusok megszerezhessék kizárólagos tulajdonba. Szerencsés együttállás lehetett.
A kisharang így átkerült az evangélikus térfélre, az iskola előtt felállított haranglábba. Eufórikus hangulat uralkodhatott el a kissomlyói evangélikusok körében, hiszen ez a kicsi harang feltehetően már szólította evangélikus istentiszteletre a kissomlyóiakat több, mint ötven évvel korábban.
1789-ben tehát a katolikus templomnak állt az új tornya, azt a temetések alkalmával megirigyelhették a kissomlyói evangélikusok is, de bár 1786-ban a király engedélyezte a protestáns templomok mellé torony építését is, a kissomlyói evangélikusoknak erre nem állt rendelkezésre anyagi forrás. A megszerzett kisharang ezért 1853-ig az iskola előtti haranglábból hívogatta a híveket, onnan szólt temetések alkalmával a lélekharang. A templom, a mainál kisebb, pedig torony nélkül várta az istentiszteletre igyekvőket.
Aztán persze gyarapodott anyagilag is a kissomlyói gyülekezet, így a 19. század közepére tervezhették torony építését a templomhoz. 1845-ben meghal a kissomlyói evangélikusok szeretett lelkésze, Magassy Dávid, utódjául fiát, Dánielt választják meg lelkésznek. Ő 1851-ben gyűjtőíveket bocsát ki, amelyre a torony megépítésére gyűjt adományokat. Az volt a cél, hogy a kívánt összeg 3 év alatt összegyűljön. Összegyűlt!
A torony építése 1853-ban indult. A megépítésével Geschrey György sárvári építőmestert bízták meg. A torony még abban az évben elkészült. Az építésére 6362 váltó forintot és 47 krajcárt gyűjtöttek, a költségek pedig 6362 váltó forintra és 42 krajcárra rúgtak. Megépült hát a torony és 5 krajcár nyereséget is hozott.
Nincs torony harang nélkül! Az addig használt kicsi harang már nem sokat szólt az új toronyból, hiszen adományból új harang öntettetett. Takács Zsófia, dukai „uri kisasszony” saját költségén, 1100 forintból Kőszegen új harangot öntetett, ez került a toronyba nagy testvérként a kicsi, hányattatott felekezeti múltú harang mellé. Ez a nagyharang egészen az I. világháború rekvirálásáig szolgálta a kissomlyói evangélikusokat.
Meg kell említenünk, hogy Magassy Dániel, a tornyot építtető lelkész nem sokáig láthatta az új, égre mutató tornyot. Rövid szenvedés után, a toronyépítés évében elragadta a halál. A torony azonban a mai napig áll, hozzá nagyobbodott később a templom is.
