Kissomlyó történetíró lelkésze a címbeli szavakkal összegzi Hrabovszky György kissomlyói időszakát. Hrabovszky úgy érkezett 1795-ben Kissomlyóra, hogy itt mintagyülekezetet épít, rá kilenc évre pedig kapva a palotaiak hívására, szinte elmenekül Kissomlyóról.
Hrabovszky György az újjáalakult egyházközség harmadik lelkésze volt. 1762. március 8-án született Homokbödögén, ahol édesapja, a későbbi szuperintendens Hrabovszky Sámuel lelkész volt. György, mint oly sokan a korabeli dunántúli evangélikus lelkészek közül, Sopronban, a Líceumban töltött el tíz és fél évet, majd rövid ideig Uraiújfaluban volt tanító és lelkész. 1786-ban Wittenbergbe, majd Halléba ment tanulni, ahol a teológia mellett az irodalmi tudományokban is elmélyedt. 1788-ig maradt Németországban.
Hazatérése után Palotán (ma Várpalota) választották meg lelkészüknek, innen került 1795-ben Kissomlyóra. Nagy tervei voltak. Kissomlyóra történt megválasztásában feltehetően az is sokat nyomott a latban, hogy rokonságban állt a Berzsenyiekkel.
Első tennivalói egyike volt az addig hiányzó orgona építési költségeinek (300 forint) összegyűjtése, majd megépíttetése. A hangszert 1796 virágvasárnapja utáni napon állították fel.
Következő nagy intézkedése az alumneum megalapítása. Már megválasztása előtt kikötötte, hogy ha ő lesz Kissomlyón a lelkész, akkor a gyülekezet megteremti a szeretetszolgálat feltételeit. Míg azonban az orgonára a gyülekezet tagjai örömmel adták össze a pénzt, az árvaház alapítását már nem nézte mindenki jó szemmel. Hrabovszky hat árva gyereket gyűjt össze a környékről, akik gondozásáról Benedek Márton „árva-atya” gondoskodott. A gyerekek gyakran jártak a fíliákba, ahol énekléssel próbálták összegyűjteni megélhetésük forrását. Érdekesség, hogy Berzsenyi Dániel 1799-es, nemes-dömölki templomban tartott esküvőjén is az árvák énekeltek.
A gyülekezet hangadó urainak nem volt tetszésére az új intézmény, aminek épülete a mai templomkert hátsó végében volt. Az árvaház azonban egészen Hrabovszky 1804-es távozásáig működött.
Tompa Mihály azt írja, hogy a lelkész mintagyülekezetté akarta fejleszteni a kissomlyóit, de az urak szándékait félremagyarázták, majd amikor ezért Hrabovszky őket megrótta, ellenségeivé lettek. Egyetlen esetet emelek csak ki, Berzsenyi Lajos lemondását.
Egyébként is gyakran vádolta beszédeiben fukarsággal, osztály szerinti elkülönüléssel, képmutató erkölccsel a helyi urakat, sőt azzal is, hogy erkölcstelenségükben nem az igazi bűnöst marasztalják el. 1799-ben a lelkész egy igehirdetése során újra ostorozta az urak viszonyát a szegényebb néprétegekkel. Az istentisztelet után Berzsenyi Lajos (Dániel apja), azonnal lemond a felügyelői tisztségről. Az ok egyértelműen a helyi evangélikus úri világ és a nagy műveltségű és feltehetően türelmetlenül őszinte lelkész közötti egyre mérgesedő ellentét.
Érdekes mellékszála ennek a lemondásnak Vargha Balázs 1971-ben, egy egyházashetyei előadáson elmondott feltételezése: Berzsenyi Dániel megronthatta Hrabovszky feleségének gyermekkorú kishúgát! A történetről bővebben lehet olvasni a Berzsenyi Dánielről szóló írásban.
Hrabovszky és az urak ellentéte annyira rossz volt, hogy 1798-ban, amikor Nagy István superintendens hivatalos egyházlátogatást tett Kissomlyón, az urak közül senki sem jelent meg! Közbevetően jegyzem meg, hogy Tompa Mihály egyháztörténetében azt írja, hogy 1798-ban Hrabovszky Sámuel superintendens, a lelkész apja érkezett Kissomlyóra. Ezt cáfolja, hogy ő 1796-ban meghalt! A kissomlyói iratokban pedig Hrabovszky részletesen leírja a látogatás körülményeit és természetesen a vizitáló püspök nevét is.
Hrabovszky Györgyöt 1803-ban megválasztották Palotára lelkésznek és ő 1804-ben elhagyta Kissomlyót. Utódja elődje, a Farádról visszatért Németh Pál lett, aki aztán 17 évig szolgált még a faluban. Tompa szerint másokat is hívtak, de senki sem vállalta a hívás elfogadását a korábbi lelkészen kívül, olyan mérvű torzsalkodások voltak a gyülekezetben.
Hrabovszky ugyan elment Kissomlyóról, de követelései voltak a gyülekezettel szemben. Ez kiderül abból a hosszú levelezésből, amit Berzsenyi Lajossal folytat. Arra próbálta rávenni a rokont, hogy támogassa követeléseit. Távozásával az árvaház is azonnal megszűnt.
Mindenképpen azzal kell befejezni Hrabovszky György bemutatását, hogy kissomlyói működését Tompa Mihály szerint aranybetűkkel kellene megörökíteni. De sajnos kudarc lett a vége.
Hrabovszky György további életében több fontos tisztséget is betöltött a dunántúli egyházi szervezetekben. Palotán 13 évig volt lelkész, onnan Lajoskomáromba került azzal a kifejezett céllal, hogy az ottani németeket és szlovákokat magyarosítsa. Talán kitalálható: ott is elérték a heves viták. Közben volt a veszprémi egyházmegye esperese, a komáromi és fehérvári egyházmegyéknek adminisztrátora. Több írása is megjelent folyóiratokban és könyvekben, miközben saját könyvtárát is 2000 kötetesre fejlesztette. Nevéhez fűződik az első magyar lelkészi névtár elkészítése is.
1825. április 12-én, 63 éves korában halt meg Lajoskomáromban.
