Lelkészek a türelmi rendelet után Kissomlyón
Kis Zsigmond 1783-1786
Az újjáalakult kissomlyó evangélikus gyülekezet első lelkésze Kis Zsigmond lett, aki 1783-1786 között volt kissomlyói lelkész. Ő korábban, 1771-től Homokbödögén szolgált, onnan fogadta el az újjáalakult gyülekezet szószékét. 1783. Bertalan havának 10. napján Perlaky Gábor superintendens iktatta be.
Szolgálata során, nyilván az újjáalakulással összefüggésben is, nagy pezsgés jellemezte a gyülekezetet. Elkezdődött az új templom építése, amit két év alatt, 1785-re felépítenek. Még 1783-ban beszerzik az istentisztelet kellékeit (úrvacsorakészlet, ostyasütő, ostyametsző, keresztelő kancsó). 1786-ban megépül az iskola is.
Kis Zsigmondot azonban Téten még az iskola megépítésének évében megválasztják lelkésznek és esperesnek, azon a helyen, ahol 30 évvel korábban apja is betöltötte ezeket a tisztségeket. Tét után nincs adatunk róla.
Németh Pál 1786-1794 és 1804-1821
Kis Zsigmond távozása után a Farádról érkezett Németh Pál lett Kissomlyó lelkésze, 1786. szeptember 20-án iktatják be. Róla a farádi gyülekezettörténetből tudjuk, hogy Jénában tanult és 1784. május 7-én Vadosfán szentelte lelkésszé Perlaky Gábor Első szolgálatának (mert mint mindjárt kiderül, kétszer szolgált Kissomlyón) két jelentős eseménye volt, illetve ebben az időben akadtak gondok az iskola körül.
1787-ben jelenik meg a király németesítő,majd a helytartótanács iskolaegyesítő rendelete. A királyi rendelet értelmében minden iskolában németül kellett volna tanítani, el is küldik Kissomlyóról Polgár István iskolamestert Győrbe német nyelvet tanulni. A helytartótanács pedig úgynevezett „mixta” iskolák létesítését rendelte el, ahol az egyik teremben protestáns, a másikban katolikus tanító tanított volna felekezetre tekintet nélkül, a hittanórákat pedig mindkettő a sajátjainak tartotta volna. II. József haláláig nem történt semmi, minden felekezet akadályozta, halála után pedig minden maradt a régiben.
1789-ben jelent meg a rendelet, hogy a közösen használt harangokat az egyik felekezet megvásárolhatja a másiktól. A közös kissomlyói harangot 25 forintért megvették az evangélikusok. Hozzá kell tenni, hogy abban az évben készül el a katolikus templom tornya, amibe új harang is került.
1790-ben elkészül az oltár és a szószék is, 1792-ben pedig kifestik a karzatot és az oltárt.
Németh Pál Tompa szerint 1794-ben Palotára távozik, de ott nincs a neve a lelkészek sorában, ugyanakkor Lovászpatonán 1794-től 1804-ig szolgált egy Németh Pál lelkész. Utóbbi évszám még fontos lesz! Első szolgálata után egy évig nincs lelkésze Kissomlyónak, akiket meghívtak, nem vállalták, olyan „torzsalkodások” voltak a gyülekezetben. Végül 1795-ben Hrabovszky György érkezett Palotáról lelkésznek és 1804-ig maradt Kissomlyón.
Hrabovszky utódja pedig 1804-től újra Németh Pál!
Tompa Mihály említi gyülekezettörténetében, hogy Németh Pál távozása 1794-ben nem volt békés, hiszen perben váltak el tőle. A per tárgya az elmaradt járandóságok ügye volt. Németh Pált mégis megválasztják, vélhetően azért, mert Hrabovszky távozása sem volt zökkenőmentes,így a gyülekezet rossz híre is megmaradt.
Németh második szolgálata 17 évig tartott, vélhetően tehát lecsillapodtak a kedélyek. Hogy ezalatt mi történik a gyülekezetben, arról keveset tudunk. 1804-től nincsenek jegyzőkönyvek egészen 1853-ig.
Hrabovszky György 1795–1804
A kiváló felkészültségű és műveltségű fiatal lelkész Palotáról érkezett Kissomlyóra. Korábban a soproni Líceumban, és Németországban tanult.
Kissomlyón érkezése után árvaházat alapít és megépítteti az első orgonát. Sajnos azonban hamar ellentétbe kerül a gyülekezet vagyonosabb tagjaival, így szolgálata sok eredménye ellenére keserű szájízzel ért véget. 1803-ban választották meg Palotára lelkésznek, majd távozott Kissomlyóról 1804-ben.
Palotai szolgálata 13 évig tartott, közben a dunántúli evangélikus szervezetekben több fontos tisztséget is betöltött. Palotáról Lajoskomáromba ment lelkésznek, ott szolgált haláláig. Sokat publikált evangélikus és református lapokba, de publikációi a Tudományos Gyűjteményben is megjelentek. 14 önálló kötete jelent meg, valamint ő volt az, aki először elkészítette a magyar evangélikus lelkészek névtárát.
Hrabovszky Györgyről külön írás is olvasható.
Magassy Dávid (1821–1845)
Németh Pál távozása után Magassy Dávid lett a kissomlyói lelkész. A jegyzőkönyvek hiánya miatt kevés adat van róla. Tompa gyülekezettörténetében azt írja róla, hogy a századforduló, rá még emlékező öregjei szerint szeretett lelkésze volt a gyülekezetnek. Ekkorra tehát feltehetően már békesség uralkodhatott Kissomlyón.
Magassy Uraiújfaluban volt káplán, majd 1811-ben Dabronyban lett lelkész. Ott nősült és születtek gyerekei. 1838-ban ő temette Dukai Takács Judit költőnőt Dukán.
1842 és 1845 között, haláláig a Kemenesaljai Egyházmegye esperese volt. Megválasztásáról tudósított a Protestáns egyházi és iskolai lapok című kiadvány1Protestáns egyházi is iskolai lapok, 1843. évfolyam 13. szám, 154. oldal. Ebből tudjuk, hogy az Edvi Illés Pálra leadott 3 szavazat ellenében Magassy 8 szavazatot kapott. A lap azt írja, hogy „túlságos szerénysége ‘s evangeliomi alázatossága miatt” csak hosszas rábeszélésre vállalta az esperesi szolgálatot. Tagja volt a Kis János püspök vezetésével működött egyházkerületi törvényszéknek is.
2019-ben, halála után 166 évvel bukkant fel újra a Kissomlyóról 1904-ben eladott régi orgona egy Zala vármegyei katolikus templomból. A hangszer szétbontása után annak belső burkolatán kézzel írott tudósítást találtak egyebek közt Magassy Dávid halálára emlékezve.
Magassy Dániel (1845–1854)
Tudjuk róla, hogy kissomlyói szolgálata előtt 1841-től 1845-ös megválasztásáig Mencshelyen volt lelkész. Apja, Magassy Dávid halála után választják meg kissomlyói lelkésznek. Kissomlyói szolgálata rövid volt, fiatalon halt meg.
Nevéhez fűződik azonban a kissomlyói templom tornyának megépíttetése. 1851-ben gyűjtőívet bocsát ki a toronyépítés költségeire, majd az összegyűlt összegből a tornyot 1853-ban fel is építik. Magassy még hallhatja a toronyból az új, Kőszegen öntetett harang hangját, de hamarosan rövid szenvedés után meghalt.
Nagy Károly (1854–1896)
Magassy Dániel hirtelen halála után Nagy Károlyt választotta meg lelkészének a gyülekezet. Ő 1850 és 1854 között sárvári lelkészként szolgált. Más szolgálati helye a két gyülekezeten kívül nem is volt.
Kissomlyói szolgálatát a pénzügyi rendteremtéssel kezdte. Azonnal kiderült, hogy a toronyépítés költségeiből még 1500 forint kintlevőség volt. Az összeg behajtásához a világi hatóságokat is igénybe vette, ami bizony nem aratott az érintettek körében elismerést. Mindenesetre a költségeket behajtotta.
Szolgálata elején a dukai és borgátai gyerekek még a kissomlyói iskolába jártak. Borgátán 1857-ben épül meg az iskola. 1872-ben épül fel az új kissomlyói iskola, de aztán 1874-ben elkészül a dukai iskolaépület is. A kissomlyói költségek azonban még 1888-ban sem folytak be, újra csak a végrehajtás segített.
1880-ban Rózsa János tanító segítségével gyülekezeti magtárat épít, amit aztán követett a borgátai, dukai és hetyei is. A kissomlyói magtár működése során sok anyagi segítséget nyújtott a gyülekezet működéséhez. Ő alapította az olvasókört is.
1886-ban megépítik az új lelkészlakást, a templom tornyát pedig 1895-ben újítják fel.
1886-ban esperesnek választják, ezt a tisztséget nyugalomba vonulásáig töltötte be.
1896-ban, 42 év szolgálat után vonul nyugdíjba, Sopronba költözik. Nagy könyvtárát az egyházkerületi tanintézeteknek adományozta.
Tompa Mihály (1896–1938)
Mérgesen született 1870-ben. Sopronban és Halléban folytatott teológiai tanulmányokat. Hazatérve előbb Vadosfán, majd Győrben volt segédlelkész. A Nagy Károly után választott új lelkész elődjéhez hasonlóan 42 évet töltött el Kissomlyón. Tompa Mihályt 1896. december 28-án iktatták be.
Elsőként ösztönzésére nőegylet alakult, amely később olyan erős lett, hogy az új orgona építési költségeit egészében ők fizették.
1898-ban vetette fel a templom felújításának-bővítésének tervét. A régi templomot részben visszabontották, kibővítették. 1904-re készült el a mai hatalmasnak mondható templom, amiben nagyjából 1000 embernek van ülőhely. Bár a gyülekezet létszáma a sok fíliával együtt akkor sokkal nagyobb volt, többen bírálták a nagy méreteket. Szabó Lajos, későbbi utódja 1950 táján is azt írja, hogy „…a templom feleslegesen nagy. Szélességéhez képest is túl hosszú. Viszont hosszúságához képest alacsony”.
A templom bővítése után Gyurátz Ferenc püspök szentelte fel az épületet. A szentelés után, 1905-ben Tompa tollából Celldömölkön megjelent a gyülekezet történetét és a templomszenteléskor elhangzott beszédeket tartalmazó kötet2A Kis-Somlyói Ág. Hitv. Ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd (Celldömölk, 1905).
Végigszolgálta az I. világháborút, megélte a harangok rekvirálását, de az új harang toronyba emelését is. A fíliák iskolát is gondozta, a leégett borgátai iskolát újjáépíttette.
A lelkész a közéletben is aktív volt. Elnöke volt a Jánosházavidéki Takarékpénztárnak, Kissomlyón tejszövetkezetet alapított és segített a tejcsarnok felépítéséhez szükséges összeg előteremtésében is.
Böröcz Sándor segédlelkész (1939)
Tompa Mihály nyugállományba vonulása után a borgátai születésű, Kissomlyón keresztelt és konfirmálkodott Böröcz Sándor szolgált rövid ideig segédlelkészként.
Böröcz Sándor neve mégsem erről ismert. Körmendi lelkész volt, amikor 1948. augusztus 19-én, letartóztatták. Ausztriában, Magyarországon és ukrajnai börtönökben raboskodott. Személyét a „kopjások” elleni perben használták fel. A letartóztatásához igehirdetései és társadalmi szolidarítása szolgáltattak alapul. 1949-ben egy ukrán bíróság 100 évre ítélte, amiből hat és fél évet töltött el Szibériában. Érdekesség, hogy budapesti raboskodása során az a Berkesi András ÁVÓ-s tiszt vallatta és kínozta, aki aztán a Kádár-korszak ünnepelt írója lett.
A Szovjetunióból 1955-ben térhetett haza, de itthon továbbra is börtönben tartották, Jászberényben és Budapesten raboskodott. 1956-ban, a forradalom alatt szabadult. Szabadulása után a régi-új püspök, Ordass Lajos Szarvason biztosított számára hitoktatói állást és menedéket. A forradalom leverése után a kollaboráns Káldy Zoltán-féle egyházvezetés eltávolította a szolgálatból.
Ezután haláláig Vadosfán, felesége szülőfalujában élt. Közben megírta emlékeit Kiáltás a mélyből címmel, amit az Ordass Lajos Baráti Társaság adott ki 1993-ban. A rendszerváltás után egyháza lelkészként is visszafogadta.
2006-ban, 95 éves korában hunyt el, sírja Vadosfán, emléktáblája Vadosfán és Borgátán van.
Böröcz Sándor életéről külön poszt is készült.
Szabó Lajos (1939–1965)
Az 1910-ben Szakonyban, parasztcsaládba született Szabó Lajos első parókusi helye Kissomlyó volt. 1939. decemberében kerül ide, előbb segédlelkészként, majd parókusként szolgált.
Szabó Lajosra még többen emlékeznek a környéken. Kissomlyón teljesedett ki lelkészi szolgálata, ide nősült, itt született három fia, akik közül a legkisebb szintén lelkész lett, később az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora.
Híresen szótlan ember volt, aki azonban szigorú, alapos, de szeretetteljes hitoktató is volt. Igehirdetései alapos teológiai tudásából építkeztek. Szolgálata 26 évében folyamatosan látogatta a kissomlyói gyülekezethez tartozó evangélikus családokat. Mindenki ismerte és ő ismert mindenkit.
Kissomlyón teljesedett ki szenvedélye, a gyümölcskertészet is. A kissomlyói templomkertben csodaszámba menő gyümölcsöst ápolt.
Ő volt a harmadik kissomlyói lelkész, akit esperesnek választottak, 1963-tól látta el ezt a szolgálatot is. Mellette szolgált a legtöbb segédlelkész (Kissomlyón 12), egyebek között Fehér Károly, Benkő Béla, Rác Miklós, csak hogy a Vas megyében később szolgálókat említsem. Kőszegen segédlelkésze volt Ittzés János, aki a Dunántúli Egyházkerület újraalapító püspöke lett.
1965. decemberében a kőszegi gyülekezet választotta lelkészének, szolgálata ott folytatódott. 1981-ben vonult nyugdíjba, Szombathelyen, a kámoni városrészben élt és kertészkedett. Közben megkereste és rendszeresen látogatta korábbi két gyülekezete Szombathelyre került tagjait és segítségére volt a szolgálatban Fehér Károly szombathelyi lelkésznek, aki Kissomlyón káplánja volt.
1995-ben Szombathelyen halt meg.
Benkő Béla (1965–1981)
Szabó Lajost Benkő Béla követte Kissomlyón. Benkő Béla korábban már szolgált a faluban segédlelkészként, a meghívás Nádasdon érte. Helyette Nádasdra Rác Miklós került, aki addig Kissomlyón volt segédlelkész Szabó Lajos mellett.
Benkő Béla nem csak Kissomlyón volt utódja Szabó Lajosnak, de az akkor már kőszegi lelkész után 1973-ban őt választották meg a Vasi Egyházmegye esperesének is. 1981-ben Csillaghegyre került lelkésznek, ahol 1987-ben meghalt.
* * *
A felsorolt és ismertetett lelkészek után az alábbiak szolgáltak, illetve szolgálnak a kissomlyói gyülekezetben:
- Fábián Ferenc (1981)
- Magassy Sándor helyettes lelkész (1981–1982)
- Mitykó András (1986–1988)
- Farkas Etelka (majd végzése után férje, Koczor György is 1988–1996)
- Cserági István (1996–2011)
- Harcsár Sándor helyettes lelkész (2011-)
- Kendeh-Kirchknopf László jelenleg is
