Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet: Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet.
Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első mosolygását Szülém forró kebelén; Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú örömit, gondjait, Éltem vidám reggelén.
Mélyen illetődve bucsuzom tőletek; Elmégyek: de szívem ott marad véletek A szerelem láncain. Hímezze bár útam thessali virulmány, Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány A szerencse karjain;
Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok Örömmel tölt órái! Nem ád vissza nékem már semmi titeket! Evezzem bár körűl a mély tengereket, Mint Magellán gályái.
Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit Egy tündér kép elvágja! A szilaj vágyások gigászi harcait, E bujdosó csillag ezer orkánjait Bévont szemünk nem látja.
Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, S későn hullnak könnyeink.
[1804]
Nyolcvan éves a nagyi?Ajándékozza meg családfájával!
A legszebb ajándék, ha láthatja távoli ősei adatait egy családfán gyermekeivel és unokáival.