Kis-Somlyó hegy
Kissomlyó festői környezetben, a Kis-Somlyó hegy lábánál fekszik. A hegy tehát a falu fölé magasodik – illetve persze csak alacsonyodik –, mintegy óvva azt az északi szelektől. De mit tudunk arról a hegyről, ami évszázadokig meghatározta a település életét?
A tanúhegy kialakulása
A Kis-Somlyó a Balaton-felvidéktől a Kisalföldig húzódó terület talán legrégibb tanúhegye. A valamikori tűzhányó több korszak egymás utáni kitörései nyomán keletkezett. A tufagyűrű képviseli az első kitörés nyomait, erre egy tavi üledékes réteg rakódott le. A következő réteget a víz alatti lávafolyás képezte, ami belenyomult az üledékes rétegbe. Ennek felső részén oszlopos lávakőzet található, ami már a szárazföldi körülmények között kialakult kráteren belüli lávafolyások eredménye. A legfelső réteg egy fröccskúp, ami a robbanásos kitörésekre utal. A több különböző réteg jól megfigyelhető a hegyen található, már régóta nem használt kőfejtő falain. A hegy kora mintegy 5 millió évre tehető.1Forrás: Új módszer alkáli bazaltos magmák olivin- és klinopiroxén-frakcionációjának modellezésére, Földtani Közlöny 2018., Magyarhoni Földtani Társulat
Hogy mi ma mit látunk ebből? Egy meglehetősen alacsony hegyet, ami csaknem szabályos kör alakú, a teteje pedig szinte teljesen lapos. Csonka-gúla. Tegyük hozzá, hogy a hegy tömegének legnagyobb része a föld alatt van.
A szőlőhegy
Ma a hegyen – bár közel sem akkora területen, mint akár néhány évtizede –, az emberek a régmúltra visszavezethető szőlőművelést és borkészítést folytatnak. A termőhegy tulajdonságai kiválóak, sok tekintetben a Somló-hegyhez hasonló. A „tetőn” vékony talajréteg alatt lapul a bazalttufa tömb. Ennek jótékony hatása, hogy a kő éjszaka visszasugározza a meleget a növényekre, a boroknak pedig a bazalt erős, minerális zamatokat biztosít. Hátránya, hogy a vékony, néhol 60-70 centiméteres talajréteg miatt az ültetvények nagyon megszenvedik az aszályos nyarakat. Az itteni borok jellemzően magas savgerincűek, de testesek, ásványosak. Jellemző a termőhelyre, hogy minden oldalán, így az északi, észak-keleti oldalon is alkalmas szőlőtermesztésre. A hegyoldalakban a hegy lába felé a talajréteg is egyre vastagabb, igaz, gyakran köves, kőmorzsalékos. Mindennek az is a következménye, hogy a hegy szoknyáján található területeken is jellemző a borra az ásványosság.
Hogy mióta termelnek szőlőt a Kis-Somlyón, nem tudjuk. Ha azt vesszük alapul, hogy a közeli nagy testvér Somlón már a rómaiak is kapálták szőlőiket, akkor feltételezhetjük, hogy a hasonló tulajdonságú Kis-Somlyón is korán megjelentek az ültetvények.
Azt azonban tudjuk, hogy a középkorban már élénk szőlőművelés folyt a Kis-Somlyón. A Kissomlyót először említő ismert oklevél 1309-ben részletes határjárást rögzített, ami külön említi a hegyet. Akkor Köcski Sándor, Károly Róbert későbbi országbírója vásárolta meg a területet. Kérdés azonban, hogy milyen szőlőfajtákat termesztettek. Erre vonatkozóan nem találva adatokat, Ambrus Lajos fejtegetésére kell hagyatkozni. De a József Attila-díjas, Egyházashetyén élő író is, feltehetően hasonlóan forrás híján, csak a Somló bevett szőlőfajtáira következtet. Legalábbis ez derül ki, amikor azt írja: „a szőlőfajták közül a somlói borvidék jellegadó történeti fajtái közül mára csupán az olaszrizling lelhető fel”. Azt már nem írja, hogy ennek a legfőbb oka a 19. század utolsó negyedében megjelent filoxéra járvány volt. Nem ír arról sem, hiszen emléke neki még nem lehet róla, hogy még a múlt század 70-es éveinek elején is a Kis-Somlyó ültetvényeiben meghatározók voltak a járvány után elterjedt direkttermő fajták. Abban ellenben tökéletesen igaza van, hogy a hetvenes évek telepítései elképesztő fajtaválasztékot eredményeztek a hegyen.
A 20. század minden megváltoztatott
Mára a 20. század második felének társadalmi változásai, no meg az egyénenként eltérő preferenciák apró birtokokat és birtokonként gyakran 5-6 szőlőfajtát eredményeztek és ezekből a fajtákból vegyes borokat készítenek. Az ezredfordulóra teljesen eltűntek a direkttermő fajták, helyüket az olaszrizling, rizlingszilváni, chardonnay stb. fajták vették át. A termőhelyen néhány kivételtől eltekintve fehér szőlők teremnek. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a 20. századi helyi termelők a hegyen fehér szőlőket műveltek, de Kissomlyón, a kertben szinte mindenkinek volt otelló szőlője, az abból készült bort pedig gyógyszerként (is) használták.
A Kis-Somlyó északi lábánál 1964-ben az olajkutatók 730 méteres mélységben 47 ˚C hőmérsékletű gyógyvízre bukkantak. A vízre alapozva gyógyfürdő épült, ami körül üdülőfalu alakult ki. Ez a Borgátához tartozó településrész idővel egyre jobban felhúzódott a hegy északi oldalába, így azon a részen ma már a szőlőtermesztés csak mutatóban van jelen, a régi pincéket nagyrészt elbontották és helyükre , illetve a szétparcellázott területekre nyaralók épültek. Sajnos, a szőlőterületek fogyása a hegy többi részére is jellemző. Jobb esetben gyümölcsösök és nyaralóházak tűnnek fel a szőlőműveléssel felhagyott területeken, rosszabb esetben bozót. A hegyre felköltöztek a vadon élő állatok, az őzek és vaddisznók.
A Kis-Somlyó hegy szerepe tehát változóban van. Megjelent a turizmus, hétvégente túrázók sokasága jelenik meg a még álló szőlősorok között. Ki kell hát térnünk a Kis-Somlyó hegy látványosságaira is.
A Kis-Somlyó hegy látványosságai
Amire a helyiek talán leginkább büszkék, az a hegy legmagasabb pontjától pár méterre található magányos szikla, a Királykő. A helyi legenda szerint IV. Béla magyar király a tatárok és Harcias Frigyes osztrák herceg elől menekülve e mellett pihent meg. A Királykő környezetét fiatalok az elmúlt években megtisztították a bozóttól, Kissomlyó felől kitáblázott útvonalon könnyen megközelíthető. Ha pedig valaki már felért a kőhöz, csak pár métert kell megtennie a hegy legmagasabb pontjáig. A múlt század negyvenes éveinek végén kissomlyói legények azon a ponton egy kilátót építettek. Ez ma már nem áll, de beton alapja jelzi ma is, hogy hol van a 220 méteres tengerszint feletti magasság, illetve erre felállva fenséges látvány tárul a kitartó túrázó elé. Látható innen a két testvérhegy, a Ság és a Somló, valamint a környező falvak, sőt a távoli Alpok is.
A másik látványosság a hegy lapos tetejébe mélyedő kőfejtő. Ugyan megszámlálhatatlan kisebb nagyobb kőfejtő létezik a Kis-Somlyón, de ez a legnagyobb. Akkora, hogy az alján egy kamion kényelmesen, tolatás nélkül megfordulhat. A kőfejtő magas falain megcsodálhatók a vulkáni működés rétegei.
Kissomlyói fiatalok néhány éve kitakarítottak egy kisebb, de még mindig egy-kétszáz embert befogadni képes kőfejtőt. Abban rendezik minden évben az alternatív zenei találkozót, a Rákfesztivált, de időről-időre már rendezvényt is vendégül lát ez a hely.
Falu és hegy, Kissomlyó és Kis-Somlyó évszázadok óta élnek szimbiózisban. Korábban a magára valamit is adó kissomlyóinak volt a hegyen szőlője, a tehetősebbeknek pincéje is, ma már nem ez ad okot a büszkeségre. A hegy élete változóban. Még sok helyen foglalkoznak a szőlővel és borral, de egyre gyakoribb, hogy a városi zaj elől menekülnek emberek a csendes környezetbe. Hogy később miként alakul ennek az apró hegynek a sorsa, nem tudhatjuk. 700 éve Köcski Sándor társzekerei zörögtek a hegy körüli úton, ma hétvégén sokak bosszantására quadosok csapnak zajt. Egyre többen életvitelszerűen laknak a hegyen, félő, hogy egy-két évtized és egybefüggő lakóövezetek alakulnak ki. Ma még csendes. Különösen hét közben és télen.