Több rendelkezésre álló emlékezés is határozottan azt írja, hogy Kissomlyón az ellenreformáció végrehajtói 1731. augusztus 6-án űzték ki az evangélikusokat templomukból. Ezen a napon vette el a hatalom a templommal együtt az egyházi szent edényeket és a többi gyülekezeti vagyont. Ezen a napon vették el az iskolát is. Ezen a napon űzték el Horváth Mihály lelkészt .
Csakhogy a dátumot leíró forrást egyetlen emlékezés sem nevezi meg. Tényként kezeltük egészen eddig, de senki sem tudott választ adni, hogy hol írta le ezt a dátumot először valaki. Pedig kishíján kiszúrta a szememet a közlés.
Ne szaladjunk még ennyire előre, nézzük az előzményeket!
A 17. század közepén felerősödik a Pázmánnyal és Esterházyval megalapozott ellenreformáció. Az 1671 és 1681 közötti éveket „gyászévtizedként” említi a protestáns történetírás. Akkor idézik be a pozsonyi vésztörvényszékre a protestáns lelkészeket és tanítókat (köztük a kissomlyói Magyari Mihályt is, aki a megjelenés helyett tíz évig a Kis-Somlyó hegyen bújkált), a protestánsok kárára pedig szabadon hatalmaskodhatott bárki. Ezeket az éveket a pozsonyi országgyűlés két törvénycikke zárta le – a vallásszabadság jelszavával.
De valóban szabadon vallhatták ezután a kissomlyói evangélikusok hitüket? Az 1681. évi XXV. törvénycikk rendelkezik a vallásszabadságról, a XXVI. pedig úgy rendelkezik, hogy a protestánsok vármegyénként két-két, úgynevezett artikuláris templomot tarthatnak csak fenn, a többit át kell adniuk a katolikusoknak. Iskolát is csak az artikuláris helyeken tarthattak fenn. Az 1731-ben kiadott Carolina resolutio ezeket a törvényeket mgerősítette, és mert a császári hatalom összeszedte magát a török harcok lezárása után, ereje is volt a rendelkezés végrehajtására.
A Carolina resolutio rendelkezéseit a megjelenést követően azonnal végre is kívánták hajtatni. Rosti István alispán vezetésével megkísérelték a templomok elfoglalását, de az evangélikus gyülekezetek ellenálltak. Pacher Donát, a dömölki apátság történetírója megemlíti, hogy mindenütt szembeszálltak velük, de néhány települést kiemel, ahol a legtüzesebb volt az ellenállás – ezek egyike Kissomlyó volt. Kissomlyón egy asszony Molnár István esküdtet meg is ütötte.
A faluban 1731-ben Horváth Mihály volt a lelkész, alig két éve. Az ő szolgálati idejében virradt a falura 1731. augusztus 6-a, egy hétfői nap. A pontos részletek nem ismertek, de a bővebben dokumentált kemenesaljai templomfoglalások katonai erővel támogatott katolikus papokat említenek mindenhol. Vélhetően Kissomlyóra is úgy érkezett aznap a bizottság, hogy a hátukat katonák védték.
És akkor most jöjjön a dátum említése. Az 1783-ban, a türelmi rendelet után újraalakult kissomlyói gyülekezet anyakönyvének elején ez a bejegyzés olvasható, vélhetően Kis Zsigmond lelkész tollából:
In Nomine Domini!
Minekutána 1731dik esztendőben szintén Úr Színe Változása napján (ide betoldva: Aug 6án) haragos szívvel tekintett volt az Úr ezen Hegyes-Kis-Somlyai, és több Kemenes-allyi Evangelika Ekklesiákra (Tiszt. néhai Horváth Mihál uram volt itt akkor a Lelki-Pásztor). Elvette volt az Úr tőlök az ő lelkek eledelét, az ő Sz. igéjét, úgy hogy elég nagy fáradtsággal kéntelenítettek azután Nemes-Dömölkre fáradni.
Urunk (másképpen Krisztus) színeváltozásának megünneplését III. Kallixtusz pápa rendelte el Hunyadi János és Kapisztrán János nándorfehérvári diadala emlékére, az ünnep napja augusztus 6.
Csakhogy! Ez a dátum minden bizonnyal téves!
Pacher Donát, a dömölki, majd kiscelli apátság történetírója oldalakat szentelt a kemenesaljai evangélikus templomok elfoglalásának. Azt írja, hogy a vármegyei bizottság 1732-ben akalult meg és rögvest munkához is látott – volna. Csakhogy az evangélikusok mindenhol ellenálltak, többször is kapával, kaszával, piszkos vízbe mártott söprűvel. Azt külön kiemeli, hogy egy kissomlyói asszony meg is ütötte a bizottság egyik tagját. 1732-ben! Kis Zsigmond tehát tévedett az évvel kapcsolatban, ahhoz képest még egy évig evangélikus volt az árpád-kori régi templom.
Az Úr színeváltozásának napja 51 év múlva aztán meghozta a megszabadulást is, hiszen 1783. augusztus 6-án „publicáltatott a T. Nemes Vármegyén” a II. József türelmi rendelete. Ez azt tartalmazta, hogy ahol ezt anyagilag megengedhetik maguknak, a protestánsok építhetnek templomot, torony és utcára nyíló ajtó nélkül. Kissomlyón aztán 1785-re felépült a templom, 1786-ra pedig az új iskola is.
